Az év vége közeledtével a munkáltatók teendőinek egyike a munkavállalók szabadságolási ütemtervének és tényleges szabadságainak áttekintése. E cikkben a 2019. évben még ki nem vett szabadság napjainak törvény szerint megengedett következő évre való átvitelének lehetőségét vizsgáljuk meg röviden.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 115. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. A szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni. [123. § (1) bek.] A törvény egyértelműen fogalmaz, amiből következően a munkáltató kötelessége a szabadság nyilvántartása, felelősségi körébe tartozik, hogy a szabadságot időben kiadja. A jogszabály betartásának tehát nem lehet akadálya a napjainkban igencsak aktuális munkaerőhiány, karácsonyi csúcsidőszak stb.
Vannak azonban kivételes esetek, amikor megengedett a tárgyévben a ki nem adott szabadság napjait a következő évre átvinni. Ezek az esetek a 123. § (2)-(6) bekezdésben foglaltaknak megfelelően az alábbiak:
- A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki;
- A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az előző bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított 60 napon belül ki kell adni;
- Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az 5 munkanapot;
- A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén:
- a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja,
- a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja,
- kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.;
- a munkáltató – a felek naptári évre kötött megállapodása alapján – az életkor után járó pótszabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki.
A szabadságot nem lehet pénzben megváltani [122. § (5) bekezdés].
A munkáltató a ki nem adott időarányos szabadságot csak egy esetben válthatja meg pénzben, akkor, amikor a munkaviszony megszüntetésre kerül [125. §].
