Sok dolgozóban merül fel a kérdés, hogy kérhet-e a munkáltatótól „ingyen” szemüveget, illetve sok munkáltatót foglalkoztat, hogy milyen esetekben és mekkora összegben köteles megtéríteni a munkavállaló szemüveg-költségét.
A fenti kérdésről a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999 (XI. 3.) EüM rendelet rendelkezik.
A jogszabály meghatározza, hogy mi minősül rendszeres képernyőhasználatnak, előírja a munkáltató biztonságos munkakörnyezet megteremtésével, valamint a szem- és látásvizsgálat megszervezésével kapcsolatos kötelezettségeit, a 6.§-ban pedig konkrétan rendelkezik arról, hogy „Ha szemészeti szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg vagy kontaktlencse a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, a munkáltató a munkavállalót ellátja a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel”.
A zavart az okozza, hogy mi a teendő akkor, ha a munkavállaló eredetileg is szemüveget/kontaktlencsét hordott, ha a látásjavító eszközt nem csak a munkavégzéshez, hanem azon kívül is használja, ha rendelkezett ugyan szemüveggel/kontaktlencsével, de a szemvizsgálat látásromlást mutat, illetve mi a helyzet az éleslátáshoz szükséges eszköz extra, az éleslátáshoz minimálisan nem szükséges tulajdonságaival.
A jogszabály szövegének értelmezéséből az következik, hogy a munkáltató kötelezettsége csak a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges éleslátást minimálisan biztosító eszköz megtérítéséig terjed. Nem tartozik ide az, amit a munkavállaló a munkavégzésen túl, a mindennapi életben visel, valamint a drága, márkás keretek, vagy egyéb, extra tulajdonságokkal rendelkező eszközök sem. Ha tehát a munkavállaló már eleve szemüveges volt, és ez az eszköz megfelel a munkavégzéséhez is, akkor nem kérhet ilyen költségtérítést a munkáltatótól. Ha korábban nem rendelkezett látásjavító eszközzel, a képernyő előtti rendszeres munkavégzés következtében azonban szükségessé vált, vagy a látása a munkája következtében romlott, akkor igényt tarthat az ehhez minimálisan szükséges eszköz beszerzési költségének megtérítésére. A „minimálisan szükséges” látásjavító eszköz értéke összegszerűen nem határozható meg, tekintettel a különböző dioptriákra, illetve szemészeti problémákra, ezért a legtanácsosabb, ha a munkáltató vagy a munkaszerződésben, illetve kollektív szerződésben, vagy a munkavállalóval történt egyéni megállapodás keretében nyilatkozik arról, hogy a szemüveg/kontaktlencse árából mennyit hajlandó megtéríteni, ami nyilván az általános piaci árakat figyelembe vevő ésszerű összeg kell, hogy legyen.
A szemüveg-juttatás formájáról és adózásáról az alábbi NAV tájékoztató is rendelezik
