2012. július 1-én lépett hatályba az új munka törvénykönyve, mely a rugalmasabb és életszerűbb szabályozást tűzte ki célul. Ennek megvalósítása érdekében több ponton is változtatott például a szabadságolásokat illetően.
Az új munka törvénykönyve szerint „A szabadság naptári évenként s – az eddiginél szűkebben értelmezett – munkában töltött idő – alapján illeti meg a munkavállalót.”
Több ponton változott a szabadságok kiadásának szabályozása is.
Az új munka törvénykönyve kimondja, hogy „Naptári évenként hét munkanap szabadságot a munkáltató – a munkaviszony első három hónapját kivéve – a munkavállaló által megjelölt időpontban köteles kiadni (Eddig az alapszabadság, tehát 20 napra vonatkozott a szabály.)
A munkavállaló a szabadság kiadását 15 nappal korábban köteles kérni.
A munkavállaló különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt mentesül a munkavégzés alól, azzal, hogy erre az időre nem jár neki díjazás.
Ha a munkaviszony október 1-én vagy azt követően kezdődött, a munkáltató a szabadságot az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
Ha a szabadságot a munkavállaló részéről felmerült okból nem lehetett az esedékesség esztendejében kiadni, akkor azt az ok megszűnésétől számított 60 napon belül kell kiadni.
A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdekből vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő okból
- módosíthatja a szabadság kiadásának közölt időpontját,
- megszakíthatja a munkavállaló már megkezdett szabadságát.
Ha kollektív szerződés lehetővé teszi, a szabadság ¼-ét a munkáltató lekésőbb az esedékességet követő év március 31-ig is kiadhatja.
A munkáltató, ha erről a munkavállalóval megállapodott, az alap- és életkor szerinti pótszabadság 1/3-át az esedékesség évét követő év végéig adhatja ki. A megállapodásnak tartalmaznia kell a kiadás feltételeit.
A szabadságot (általános munkarend esetén – Az éves általános munkarend 5+2 nap, ami hétfőtől péntekig tart; heti pihenőnap szombat, vasárnap. Az ettől eltérő munkarendet a helyi függelékben kell megállapítani.) a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Ha a munkaidő-beosztás az általánostól eltérő, ezen túl lehetőség van arra is, hogy a munkáltató a munkavállalót a számára az adott napra ténylegesen beosztott munkaórákra mentesítse a munkavégzés alól, és a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban számolja el és tartsa nyilván. Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni.”
