Nem titok, hogy a biztosítotti jogviszonyok elbírálása szempontjából a legnehezebb kategóriát képviselik a társas vállalkozók; számos feltétel együttes vizsgálata szükséges ugyanis ahhoz, hogy helyes megállapításra jussunk.
- szempont: a Tbj. alapján biztosított a kiegészítő tevékenységet folytató személynek nem minősülő társas vállalkozó. A vizsgálódáskor tehát rögtön meg is lehet állni, ha a vizsgálat tárgyát képező személy saját jogán nyugdíjas (ideértve a más EGT tagállambeli saját jogú nyugdíjas státuszát is), vagy nyugdíjkorhatárt betöltött özvegyi nyugdíjas. Az ő esetében nem merül fel sem bejelentési, sem járulékfizetési kötelezettség.
- szempont: milyen szervezeti formák esetében szükséges vizsgálódni:
A Tbj. értelmező rendelkezése szerint társas vállalkozónak minősül:
21.1. a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony),
21.2. a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda tagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik,
21.3. az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a végrehajtói iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja,
21.4. az egyéni cég tagja,
21.5. a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság olyan természetes személy tagja, aki a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján látja el, kivéve, ha az 1. alpont szerint társas vállalkozónak minősül.
Ügyfeleink esetében a legjellemzőbb, hogy valamilyen gazdasági társaság keretében fordul elő a jogviszony, így cikkünkben a 21.1. és 21.5. pontokat vizsgájuk meg.
A törvényben itt egy minősítési sorrendet látunk. Abban az esetben, ha 21.1. pont alapján fennáll a társas vállalkozói minőség, a 21.5. pont alapján már biztos, hogy nem fog; akkor viszont, ha a 21.1. pont alapján nem lehet megállapítani biztosítotti jogviszonyt, a 21.5. pont alapján még fennállhat. Azt mindenesetre előre leszögezhetjük, hogy mindkét pont esetében szükséges, hogy a személy a társaság tagja legyen. Külsős – nem tulajdonos – megbízott személyek esetében tehát nem állhat fenn társas vállalkozói jogviszony.
21.1. pont: tagsági jogviszony alapján fennálló biztosítottság
Feltétel: – a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik.
Nem áll fenn tehát biztosítottság ezen pont alapján:
- ha a cég nem működik, nincsenek üzletkötések, tárgyalások
- ha a cég működik, de a tulajdonos csak a vállalat vezetésével foglalkozik, a tevékenységet más személyek végzik
- ha a tulajdonos végzi a tevékenységet, de a személyes közreműködésre a saját cége kötött vele egy munkaszerződést, vagy akár egy ingyenes megbízási szerződést.
21.5. pont: biztosítottság ügyvezetői minőségre tekintettel
Feltétel: a 21.1. pont alapján nem áll fenn a jogviszony, és az ügyvezetést nem munkaviszony keretében látja el.
Nem áll fenn tehát a jogviszony ezen pont alapján:
- ha a tag erre irányuló külön – megbízási vagy munka – szerződés nélkül részt vesz a társaság tevékenységében
- ha az ügyvezető a vezető tisztségviselői feladatai elvégzésére akár egy pár órás munkaviszonyt is létesít cégével
Konklúzió: a tag biztosítotti jogviszonya csak abban az esetben kizárt, ha nyugdíjas; minden egyéb esetben át kell esnie a vizsgálaton. Amennyiben a 21.1. vagy 21.5. pont alapján meg lehet állapítani a társas vállalkozói jogállást, a biztosítotti jogviszonyt be kell az adóhatósághoz jelenteni! A bejelentési kötelezettség akkor is fennáll, ha szóban forgó személynek máshol is van jogviszonya; legyen az egy munkaviszony, Katás egyéni vállalkozói jogviszony, vagy egy másik társaságbeli társas vállalkozói jogviszony.
