A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 2007. december 31-ig hatályban lévő 7. § (8) bekezdés c) pontja, valamint 8. § (1) bekezdés ne) pontja külön rendelkezett arról, hogy az utólag kapott ? nem számlázott ? engedmény következtében elszámolt bevételhez nem kapcsolódik adóalap-csökkentési lehetőség és az engedményt adó félnél elszámolt ráfordítás sem növeli az adózás előtti eredményt. Ez a szabály volt érvényes a szerződésben meghatározott fizetési határidőn (esedékességen) belül történt pénzügyi rendezés esetén adott/kapott ? legfeljebb a késedelmi kamattal megegyező, nem számlázott ? engedményre is.
Annak ellenére, hogy a Tao tv. ezeket a rendelkezéseket 2008. január 1-jétől már nem tartalmazza, azok a gyakorlatban továbbra is alkalmazandók, tekintettel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) szabályozására, miszerint ezek az engedmények nem tekinthetők visszafizetési kötelezettség nélkül adott/kapott támogatásnak, hiszen azok valamely gazdasági esemény részét képezik, annak következményei.
Az Sztv. 77. § (1) bekezdés f) pontja és 81.§ (2) bekezdés g) pontja alapján a szerződésen alapuló nem számlázott, utólag kapott engedmény szerződés szerinti összegét az egyéb bevételek között kell nyilvántartani, míg az utólag adott engedményt az egyéb ráfordítások között. Az Sztv. 84. § (7) bekezdés o) pontja és 85. § (3) bekezdés o) pontja értelmében a szerződésben meghatározott fizetési határidőn (esedékességen) belül történt pénzügyi rendezés esetén adott ? legfeljebb a késedelmi kamattal arányos, nem számlázott ? engedmény összegét a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között, míg a kapott engedményt a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell szerepeltetni.
A fizetési határidőn belül történt pénzügyi rendezés esetén adott, legfeljebb a késedelmi kamattal megegyező összegű engedmény számvitelileg elszámolható mértékét elsősorban a gazdálkodó felek által kikötött késedelmi kamat összege határozza meg. Abban az esetben, ha a szerződő felek a szerződésben nem határoztak meg késedelmi kamatot, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 301/A. §-ban foglalt késedelmi kamatra vonatkozó szabályok az irányadóak, amelyek szerint a gazdálkodó szervezetek közötti késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összege.
Amennyiben a fizetési határidőn belüli pénzügyi rendezés esetén adott engedmény összege meghaladja a szerződő felek által a szerződésben kikötött, ennek hiányában a Ptk. fenti szabálya által kiszámított késedelmi kamat összegét, a kettő különbözete a társasági adó szempontjából véglegesen átadott/átvett pénzeszköznek minősül, következésképpen ez az összeg adóalap-növelő tétel az engedményt adó [Tao tv. 8. § (1) n) pont], míg adóalap-csökkentő tétel az engedményt kapó fél [Tao tv. 7. § (1) bekezdés ly) pont] vonatkozásában.
