Akkor, amikor a belföldi adóügyi illetőséggel rendelkező magánszemély magasabb értéken értékesíti belföldi üzletrészét, mint amilyen értéken azt megszerezte, főszabály szerint árfolyamnyereségből származó jövedelme keletkezik. Az árfolyamnyereségből származó jövedelem a tőkejövedelmek körébe tartozik és az értékpapírok átruházásához kapcsolódik.
Az értékpapír konkrét fogalmi meghatározását a Ptk. tartalmazza, de a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) vonatkozásában értékpapírnak kell tekinteni a Kft üzletrészt is. Az Szja törvény 3. § 34. pontja ugyanis kimondja, hogy „értékpapír: minden olyan okirat, elektronikus jelsorozat, amely a kibocsátás helyének joga szerint értékpapírnak minősül, továbbá a közkereseti társaságban és a betéti társaságban fennálló részesedés, a korlátolt felelősségű társaság üzletrésze és a szövetkezeti részesedés.”
Az árfolyamnyereségből származó jövedelem keletkezésének meghatározását pedig Szja tv. 67. § (1) bekezdése tartalmazza, amely § értelmében az értékpapír értékesítésekor akkor keletkezik jövedelem, ha az értékpapír átruházása (ide nem értve a kölcsönbe adást) ellenében megszerzett bevétel meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított értékét és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét.
A jövedelem meghatározásánál tehát kiinduló lépés, hogy mi tekintendő az értékpapír megszerzési értékének. Az, hogy az értékpapír megszerzésével kapcsolatosan milyen költségek fogadhatóak el, vizsgálandó, hogy milyen módon szerezte azt meg a magánszemély. Vásárlással, új társaság alapításával, valamilyen tevékenység ellenértékeként, ajándékozással vagy akár örökléssel? Ezekre az esetekre külön figyelmet kell fordítani az elfogadható érték megállapítása céljából. Iránymutatást a törvény 67. § (9) bekezdése ad, az ac) pontban olvasható, hogy társas vállalkozás alapítása esetén az értékpapír megszerzésére fordított összeg a tag vagyoni hozzájárulásának a létesítő okiratban meghatározott értéke. Amennyiben nem volt a saját tőke terhére jegyzett tőkeemelés, úgy a/z (arányos) jegyzett tőkét kell annak tekinteni.
Amennyiben a magánszemély az értékpapírt örökléssel szerezte meg, a 67. § (9) bekezdés ak) pontja szerint, az illeték-kiszabáshoz figyelembe vett érték számít szerzési értéknek, illetve, ha az illetékügyi hatóság nem szab ki illetéket, a szerzési érték öröklés esetén a hagyatéki leltárban feltüntetett érték, vagy a hagyatéki eljárás során az értékpapír értékeként feltüntetett egyéb érték. Ajándékozás esetén az az igazolt szerzési érték, amelyet az ajándékozó figyelembe vehetett volna, ilyen igazolt érték hiányában nulla, minden esetben növelve az értékpapír átruházásáig a magánszemély igazoltan pénzben teljesített vagyoni hozzájárulásával.
Most már akár ismerhetjük a megszerzési értéket, így az értékpapír átruházásából származó bevételre kell fókuszálni. Ismét az Szja tv. 67. § (1) bekezdését kell tanulmányozni, ugyanis e bekezdés második fordulata azt is kimondja, hogy az adott ügylet tekintetében mi nem tekinthető tőkejövedelemnek. Nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek a (megszerzés-átruházás) különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni. Vagyis, ha a magánszemély a szokásos piaci árnál magasabb áron adja el üzletrészét, akkor a felettes részt az Szja tv. nem árfolyamnyereségből származó jövedelemnek, hanem egyéb jövedelemnek tekinti, és ez az adókötelezettség megállapítása miatt nem mellékes tényező. Ezt támasztja alá a 28. § (14) bekezdés, amikor kimondja, hogy „Értékpapír vagy más vagyoni érték átruházása esetén egyéb jövedelem az átruházás ellenében megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az ellenértékre a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értéket, kivéve, ha adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható.”
Az Szja tv. is rendelkezik szokásos piaci ár fogalommal. A 3. § 9. pontja rögzíti, hogy szokásos piaci érték az az ellenérték (a kamatot is ideértve), amelyet független felek összehasonítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének.
Az árfolyamnyereségből származó jövedelem 15 százalékos személyi jövedelemadóval adózik és e mellett 17,5 százalékos mértékű szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség is keletkezik. E jövedelem esetében a Szocho tv. 2. § (2) bekezdése adófizetési felsőhatárt szab amikor kimondja, hogy a szochot mindaddig meg kell fizetni, míg a magánszemély a tárgyévben meg nem fizette a minimálbér huszonnégyszerese után a szociális hozzájárulási adót az összevont adóalapba tartozó jövedelme és egyes külön adózó jövedelmei (osztalék, árfolyamnyereség, vállalkozásból kivont jövedelem stb.) alapján.
Fentiekből érzékelhető, hogy egy adott tranzakciót megelőzően mennyire fontos az ügylet összes körülményének vizsgálata annak érdekében, hogy a fizetendő adók megfizetésének módja, mértéke szinkronizáljon a hatályos törvényi előírásokkal. A címben szereplő téma ilyen megfogalmazásban természetesen túl általános, további fontos részletszabályokat lehetne közölni, de terjedelmi okokból ezekre a szabályokra nem térünkk ki, pusztán néhány, de fontos irányadó szabály közlése volt a cél.
